"Általában, ha valami nem sikerül, már az első vagy második próbálkozás után csapkodás, tombolás kíséretében feladja. Továbbá gyermekem utál rajzolni, és nem is tud. Mit tegyek, hogy ezeken a területeken javulást érjünk el?"
Krisztina
Szülői kisokos
Az utóbbi időben egyre elkötelezettebb híve vagyok a beszédértés fejlesztésének. Nem mintha eddig nem tartottam volna fontosnak, de egyre inkább úgy érzem: minden tanulási nehézség hátterében ez a probléma (vagy ez is) áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azért bohóckodik a gyermek a tanítási órán, mert fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia, nem érti, mit mond a pedagógus. Eleinte még próbálkozik (oldalra les, nyújtogatja a nyakát, hátha lát valamit a körülötte lévők munkájából), de általában nem sikerül semmit „kiderítenie”.
Mikor végre elérkezik a várva várt szabadság, sokan olyannyira beletemetkeznek a házimunkába, hogy mikor letelik, úgy érzik, jó lesz visszamenni a munkahelyükre, mert otthon soha nem fogy el a tennivaló.
József Attila sorai is eszembe jutottak erről a témáról:
"Ő csak ment, teregetett némán,
nem figyelt, nem is nézett énrám."
E sorok nem mások, mint a költő panaszszavai, amiért az anyja a házimunkával törődött, ahelyett, hogy egy kicsit vele foglalkozott volna.
Mostanában olyan rendezvényeken vettünk részt (Gyermeknap, gyerekrendezvények), ahol a gyerekek a szüleikkel kötetlen szabadidejüket töltötték. (Sokakkal volt szerencsém személyesen találkozni, akik ismerik és szeretik könyveimet, ezúton is köszönöm a kedves szavakat).
Néhány jeleneten megakadt a figyelmem.
Régóta megfigyelték már, hogy a kicsi babák nyugtalanná válnak, ha gondozóik kapkodó, gyors mozdulatokkal végzik a dolgukat az ellátásuk közben. Zaklatottá válnak, az érzékenyebbek még a táplálékot is kihányják, ha túl erős hangok veszik körül, illetve, ha a gondozó durvábban bánik vele.
Ez a viselkedés, a nagyobbaknál is megfigyelhető. Nemegyszer azért problémás: dacos, nyávogós, idegesítő, túlmozgásos, idétlen, indokolatlanul jókedvű, vihogó vagy éppen nagyonis visszahúzódó a gyermek viselkedése, mert ha nem is tudja, érzi az otthonában a feszültséget.
Amikor a kicsik fejlesztéséről beszélünk, mindig valamilyen részképesség előmozdítására törekszünk. A részképességek az agy más-más területeihez kötődnek, előmozdításuk tehát egy-egy agyterület stimulálását jelenti. Egy kisgyermek minél többféle feladattal találkozik, amelyek megoldásához különböző részképességek szükségesek, annál nagyobb jártasságot szereznek a gyakorlások, ismétlések során, az egyes területeken.
Bármilyen korú is legyen a gyermekünk, nem egyszerű vele a nyaralás megszervezése.
Nézzük, mire kell figyelni a különböző korú gyermekeknél:
0-1 éves korig a baba a nyaralásból szinte semmit nem észlel. Számára a nyugalom a legfontosabb.
Az 1-3 éves korú gyermek már észleli a környezetváltozást, de még csak a maga mikrovilágában tájékozódik, pancsol a vízben, szívesen lapátol a homokozóban. Mindenképp pihenős nyaralást tervezzünk, ne cipeljük folyton, mert ettől kimerültté válik. Ha mi magunk kirándulni szeretnénk, vigyünk a nyaralásra segítséget, aki vigyáz rá.
A kisgyermekkortól az első osztályos korig a gyermekekben kialakul az érzék a valódi és a hamis felismerésére.
A hazugságoknak és füllentéseknek a legkülönbözőbb okai lehetnek.
Két- és négyéves kor között a legtöbb gyerekben erős képzelőerő alakul ki. Ebben a korban nehezükre esik elválasztani egymástól a valóságot és a fantáziát.
"A szobámban egy hatalmas, aranyszínű oroszlán lakik, és csak velem áll szóba."
Kétségtelen, napjainkban előnyt élveznek azok, akik jó kifejezőképességgel rendelkeznek. Egyre több az olyan munka, ahol a szó meggyőző erejére van szükség ahhoz, hogy valaki az adott területen boldoguljon. Érdemes tehát a gyerekek beszéd- és szókincsfejlesztésével is foglalkozni.
A minap egy anyukával beszélgettem telefonon, egy játékunk felől érdeklődött. A háttérben hallottam, hogy a kisgyermek folyamatosan kiabál, sőt üvöltöz. Több helyen nem is hallottam az anyukát, mert a figyelmem arra terelődött, mit kiabál a kicsi. Sajnos nem értettem, de mondtam az anyukának, hogy megvárom, nyugodtan figyeljen oda a gyerekre, hallgassa meg, mit akar.
- Nem érdekes - mondta ő - mindig ezt csinálja, ha telefonálok. A nagymamájával sem tudok egy szót se váltani, mert Panka folyton visít.
Oldalak
