A köztudat úgy tartja, a gyerekek legyenek hálásak azért, mert a szüleik felnevelik őket. Én másképp látom. Szerintem a szülők hálásak lehetnek a gyerekeiknek mindazokért az élményekért, a tartalmasabb életért, amit nekik köszönhetnek. 
A gyerekeim felnőttek és én mindennap csodálom őket. Rengeteg élményt, érzést köszönhetek nekik, amiért nem tudok eléggé hálás lenni. 
Amikor a gyerekek kicsik, talán nyűgnek tűnik megvarrni a jelmezt farsangra, megtanulni velük az egyszeregyet, folyton aggódni, ha betegek, félteni őket, ha kamaszként butaságokat csinálnak. Ám mindez a szülő számára tapasztalat és tanulás, ami tartalmasabbá teszi az életet.
A gyerekeim felnőttek. Most még többet tanulok tőlük. Mivel teljesen más természetűek, mint én, rácsodálkozva figyelem, hogyan kezelik a másokkal való kapcsolataikat, oldják meg az ügyes-bajos problémáikat. Jó látni, hogy határozottak, de ugyanakkor józan gondolkodású, jóindulatú emberek. Azzal, amilyenek, engem is sok mindenre megtanítanak. 
Így anyák napja előtt azt kívánom minden édesanyának, legyen része sok-sok gyönyörű élményben és érzésben a gyermeke által.
És amikor az ember még unokát is kap ajándékba, ott érti meg, mi a földi élet igazi öröme, boldogsága.