Óvodáinkban széles palettája van azoknak a nevelési irányzatoknak, amelyek alapján egész évben foglalkozunk a gyerekekkel. Sokszínű, alternatív programok működnek a gyakorlatban. A szülők választhatnak akár Montessori vagy Freniet programmal működő intézményt, és a művészetekre, a sportra koncentráló óvodát is. Találhatnak egyéni képességeket kiemelő, fejlesztő (például epochális rendszerű) óvodát… és sorolhatnám.

Hogyan kezdünk egy új évet?

A nevelési év kezdetére megtervezzük és megszervezzük programunk alapján éves tevékeny­ségeink sorát az évszakok köré csoportosítva. Óvodáinkban általában helyet kapnak az ún. „klasszikus” nevelési területek. Ezek:
• irodalmi nevelés – mese, vers, bábozás, dramatizálás;
• zenei nevelés – ének, zene, néptánc;
• a környezet megismerésére nevelés – élő természettől a természetvédelemig;
• a matematikai képességek fejlesztésére neve­lés – a számlálástól a névutók használatáig;
• vizuális nevelés – rajzolás, festés, varrás, kézimunka;
• a testi nevelés – testnevelés, mindennapi mozgásos tevékenységek.

Mindezeket átszövi a gondozás, az egészséges életmódra nevelés, melyek biztosítják a gyerekek testi-lelki fejlődését. Továbbá az anyanyelvi nevelés is keretül szolgál, hisz ezen belül tanít­juk meg a helyes beszéd alapjait. A közösségi nevelés biztosítja a sikeres gyermeki szocializációt. A legfontosabb tevékenységi forma az óvodában azonban a JÁTÉK, mint elsődleges tevékenység, mert a kisgyerekek ezen keresztül és ezáltal ismerik meg a világot; szűkebb és tágabb környezetüket, egymást és saját magukat is.
A nevelési folyamat éves megtervezését követően „kézhez kapjuk” azt a csapatnyi kisgyereket, akikért felelősséggel tartozunk, és naponta nyomon követjük viselkedésüket, reakcióikat, aktuális fejlettségüket.
Csoportunk fejlődését úgy irányítjuk, hogy mindennap kaphassanak életkoruknak megfelelő ismereteket. A különféle közös játékok, tevékenységek nyújtsanak számukra tapasztalatokat, élményeket (új mese, vers megisme­rése, közös festés, barkácsolás). Legfontosabb feladataink egyike, hogy minél hamarabb megismerjük gyermekeinket egyénileg is, például kiből lesz irányító, hangadó, ki aktív vagy visszahúzódóbb, szorongóbb vagy nyitott, érzékeny, agresszív, segítőkész…
Mindezek ismerete segít a havi, heti el­fog­lalságainkat megtervezni és megszervezni a számukra, egyénileg is. A kisebbek nagyon kedvelik a mozgással kisért verseket, dalokat, a rövidebb meséket, a róluk szóló történeteket. A nagyobbaknak, mivel imádnak mozogni, kedvencük a mozgásos játék (például a versenyek, a szerepcserés népi játékok).
Szinte minden kisgyerek szereti az olyan tevékenységeket, amelyekben aktív résztvevő lehet, például az őszi gyümölcsök közös megvásárlását a piacon, amelyekből aztán együtt készítünk salátát, szörpöt, vagy éppen a szőlőből kézzel „gyúrunk” mustot.
A gyerekek általában kedvelik a bábozást, a közös kirándulásokat, a szép zenét, a fejből mondott meséket.
A nevelési programunkban meghatározott, de rugalmasan alkalmazott napirendünk hangolja össze csoportjaink mindennapi életét. Tőlünk, óvónőktől függ, hogy egy napba mennyi pozitiv élményt tudunk belesűríteni a neveltjeink számára. Arra törekszünk, hogy olyan élményeket, tapasztalatokat szerezzenek, amelyek teljes személyiségfejlődésüket segítik. Olyan hétköznapokat kell teremtenünk, amelyekben jól érzik magukat és szeretnek óvodába járni! Ezért igyekszünk értő, érző figyelemmel fordulni feléjük, hogy megérezzék, kedveljük őket és szeretettel tesszük a dolgunkat együtt, velük.

Egy foglalkozás megtervezése 

Minden levezetett foglalkozás előzetes átgondolást, tervezést igényel. Például a környezet megismerésére nevelés során vesszük ősszel az őszi gyümölcsöket. Általában természeti megfigyelést is szervezünk, ehhez gyümölcsöskertbe vagy piacra látogatunk a gyerekekkel. Itt megismerkedhetnek a gyümölcsökkel, megtapinthatják, ízlelhetik őket, és magyarázatot kapnak sok­mindenre, ami kapcsolatos az ősszel, a gyümölcsökkel, az emberi munkával. Előzőleg összegyűjtünk több őszi mondókát, verset, és ott a helyszínen, például egy almafa alatt elmondjuk.

„Piros alma fenn a fán
szakítsd le te barna lány!
Leszakítom megeszem,
mert az almát szeretem.”

Megszervezzük a gyümölcsök megvásárlását, és közösen visszük az oviba, ahol együtt készítünk belőle gyümölcssalátát. Előtte összehasonlítjuk őket a színük, a formájuk, a súlyuk, az illatuk, az ízük alapján. Játékot is illesztünk a témához, például egy letakart tálcára helyezett, megmosott és felszeletelt gyümölcsöket kell a gyerekeknek bekötött szemmel felismerniük az illatuk, majd ízük alapján. Vagy két kisgyerek áll egymással szemben, bekötött szemmel, és a kezükbe adott szőlőszemmel, almával, körtével megetetik egymást, és felismerik a nekik kínált gyümölcsöt. Más alkalommal előre kivágott gyümölcsformákat festhetnek, színezhetnek, vagy gyurmából elkészíthetik azok modelljét.
A mesét is választunk az egyes témakörökhöz. Általában olyan népmesét keresünk, ami a gyümölcsökkel kapcsolatos. Ilyen például A szóló, szőlő, csengő barack… kezdetű. Dalokat is kigyűjtünk, és a délutáni pihenő előtt elénekeljük például az „Érik a szőlő” kezdetű népdalt. Vagy a két fakanálból közösen készített bábbal elénekelünk a gyerekeknek néhány őszi dalt, miközben megtáncoltatjuk azokat.
Számos ötlet, lehetőség adódik egy-egy foglalkozás megtartásához, ezért vázlatban rögzíthetjük az általunk megtervezett és előzetesen megszervezett variációkat. 
Célunk, hogy a gyermekek egy-egy témában az életkoruknak megfelelő, minél több ismerethez jussanak.

Bischof Jusztina  – óvónő