Régóta megfigyelték már, hogy a kicsi babák nyugtalanná válnak, ha gondozóik kapkodó, gyors mozdulatokkal végzik a dolgukat az ellátásuk közben. Zaklatottá válnak, az érzékenyebbek még a táplálékot is kihányják, ha túl erős hangok veszik körül, illetve, ha a gondozó durvábban bánik vele.
Ez a viselkedés, a nagyobbaknál is megfigyelhető. Nemegyszer azért problémás: dacos, nyávogós, idegesítő, túlmozgásos, idétlen, indokolatlanul jókedvű, vihogó vagy éppen nagyonis visszahúzódó a gyermek viselkedése, mert ha nem is tudja, érzi az otthonában a feszültséget.
Manapság a családoknak sok gonddal, bajjal kell megküzdeniük. A szülők is feszültek, ingerültek a tornyosuló gondok miatt. Mielőtt azonban összes haragunkat a gyerekre zúdítanánk a kiabálás, a rángatás, a dorgálás eszközeivel, gondoljuk át, nem csak azért viselkedik-e így, mert érzi a feszültséget, és viselkedésével ezt visszatükrözi, vagy éppen idétlennek tűnő bohóckodásával kompenzálni próbálja. Ha ezt felismerni véljük, a szidás, rángatás helyett öleljük magunkhoz, adjunk lelkének egy kis megnyugvást, és meglátjuk, egy nyugodtabb, jobban "viselkedő" gyereket kapunk vissza.

A BÉKE EGY MOSOLLYAL KEZDŐDIK.

Deákné B. Katalin