Sok szülő követi el azt a hibát, hogy nagycsoportos gyermekénél csak a beiratkozás időpontja körül kezd az iskolaérettséggel foglalkozni. Valójában azt kell megérteni, hogy az iskolaérettség nem azért fontos, hogy a gyermek mehet vagy nem mehet-e iskolába, hanem azért, mert jelzi azt, hogy valamilyen területen van-e lemaradása a saját korosztályához képest. A szülők legtöbbször megnyug­tatják magukat a gyermek fejlesztését illetően, hiszen úgy vélik, az óvoda az a hely, ahol a felkészítés megtörténik, illetve azzal, hogy a gyermek különböző különórákra jár, egész biztosan felkészítést kap az iskolai életre.
De miért oly fontos a sikeres iskolakezdéssel foglalkozni? Nos, azért, mert az első év sikere jóformán eldönti az iskolához, tanuláshoz való viszonyt, és bizony hosszú évek keserves hétköznapjai és sok kudarc jósolható, ha a gyermek nem él meg sikereket az első tanévben.
„Az Ön kisfia még szóban sem tud szóta­golni és szavakat betűzni, míg mások már olvasnak. Mit gondol, hol fogunk tartani év végén?” – hangzott el egy tanítónő szájából szeptemberben. A jogosan felháborodott anyu­ka kétségbeesetten keresi a megoldást arra, hogyan tudná gyermekét felzárkóztatni a többiekhez, de sajnos az idő már kevés ahhoz, hogy az iskolai feladatokat is teljesítsék, és 
a felzárkózással is foglalkozzanak.
Ahhoz, hogy a szülő hatékonyan tudjon segíteni a gyermekének, először is látnia kell, hol vannak a csemetének hiányosságai. A kü­lönböző foglalkoztató füzetekben elvégzett feladatok jó iránymutatást adnak arra vonatkozóan, mi megy a gyermeknek nehezen. Vagyis igazából csak azt kell megfigyelnie a szülőnek, hol kell neki a kívántnál több segít­séget, magyarázatot nyújtani ahhoz, hogy a gyermek a feladatot elvégezze. Ha megfogalmazza például: „az ötös számkörben jól boldogul, de hattól felfelé hibázik”, akkor erre kell gyakorló feladatokat keresnie. Ahogy számos területen az intenzív „kezelést” javasolják a bajok orvoslására, úgy a fejlesztésben is ez a leghatékonyabb módszer. Ha valamely területen hátrány jelentkezik, heti három alkalmat kell célként kitűzni, és 10–15 percet foglalkozni azzal a dologgal, ami fejlesztésre szorul. Eközben nem kell mérlegelni, hogy már ügyesebb-e a gyermek, mert a dolgoknak be kell érniük, és a stressz, a megfelelni akarás nehezítik a fejlődést. Ebben az időszakban csak arra kell koncentrálni, hogy a gyermek tevékenykedjen azon a területen, és az eredmény minden bizonnyal meglesz. A kitűzött idő leteltével nem szabad tovább erőltetni a dolgokat, meg kell pihenni egy kicsit. Kivétel ebben a beszédfejlesztés, a logopédiai jellegű problémák kiküszöbölése. 
Ha a szülő időben felismeri a gyengébb területeket, elegendő idő áll rendelkezésre a korrekcióhoz.