Az óvodáskor legnagyobb áldása a fantázia. A kis ovisok agyacskája a legképtelenebb dolgokat is gond nélkül befogadja, sőt, tovább szövi, és beilleszti a gyermek addigi gondolatai, tapasztalatai közé. Sok kisgyermeknél jelenik meg a fantáziavilág által egy láthatatlan barát vagy egy különös lény, aki segít neki a hétköznapokban. Ez mindaddig nem kóros, míg a gyermek nem a valóságból való menekülés miatt helyezi előtérbe a kitalált barátot.
A 3–6 éveseknek a közösségi életben és otthon is egyre több szabályt kell betartaniuk, mikor épp arra törekednének, hogy mindig mindent a saját kedvük és akaratuk szerint tegyenek. A szülőknek naponta több alkalommal kell elmagyarázniuk dolgokat, amik gyakran száraz okításnak tűnnek. Az intelmek meghallgatása nem tartozik a gyerekek kedvenc foglalatosságai közé, sőt, ha tehetik, meg sem hallják őket.
Jó módszer lehet a kioktatás helyett létrehozni a gyermeki fantáziában Okos Orsit és Buta Boldizsárt. (Már a névválasztás is jó móka lehet, engedje, hogy a gyermek legyen a két kis figura keresztszülője.) A kitalált kis lények bármik lehetnek, élhetnek Meseországban, de lakhatnak a gyerekszoba egyik polcán egy kis dobozkában is. A lényeg, hogy olyan helyzetek­ben, ahol a gyermeknek iránymutatásra lenne szüksége, egyszerűen kérdezze meg: „Szerinted hogyan viselkedne most Orsi, és hogyan Boldizsár? A jó és a rossz amúgy is nagy szerepet kap a gyermek életében a mesék által, így könnyen eldönti, melyik cselekedne helyesen és melyik döntene helytelenül. Így például, ha azon megy a vita, hogy este meg kell-e fürdeni, csak hívják elő Orsit és Boldizsárt, és máris meglesz a válasz. Ha a gyermek maga fogalmazza meg a helyes döntést, könnyebben fog azonosulni vele. 
Persze nem biztos, hogy minden problémára megoldást jelent a két kis képzeletbeli lény, de segítenek abban, hogy ne a gyermek személye, hibái, helytelen cselekedetei kerüljenek nagyító alá, hanem a saját viselkedését másokon keresz­tül vizsgálhassa.