Általános tapasztalatom, hogy a szülők nem ismerik kellőképpen a gyerekeiket. Sokan indokolatlanul elfogultak, és ebből fakadóan annyira elnézőek a gyerekükkel, hogy azzal okoznak kárt neki. Ha a szülő nem fegyelmez, nem szabályoz megfelelően, megteszi helyette az óvoda, az iskola, majd később a társadalom. Az ilyen gyerekek állnak folyton hadba valakivel, pedig valójában önmagukkal nincsenek kibékülve, és ezt vetítik ki másokra. A homályos szemüvegen át néző szülő rosszul reagál a gyerek vétségeire, és nem segíti őt abban, hogy másképp viselkedjen. Van olyan is, hogy azért nem képes a helyes utat kijelölni a gyereknek, mert ő maga sem tudja. Lásd a cigarettacsikket az ablakon kidobó apukát. Az ilyen szülő nem látja a gyermeke deviáns viselkedését, nem ismeri fel a magatartásában a rosszat.

A szülők másik csoportja épp ellenkezőleg: nem ismeri a gyermeke jó tulajdonságait, csupán a rosszat látja meg benne. Sok gyerek alig kap odahaza jó szót, mert a szülő mindig talál valamilyen kivetnivalót a viselkedésében. Magasan képzett szülők esetében a legtöbb konfliktus a tanulás körül van, más családoknál a szülő a saját feszítő helyzetén (anyagi gondok, munkahelyi problémák stb.) nem tud úrrá lenni, és tegyen a gyerek bármit, bárhogy, semmi nem jó, mindenért szidás jár.

Az óvodákban és az iskolákban óriási százalékban találkoznak a pedagógusok szülői magatartás által generált viselkedési problémákkal. Ugyanis a nagyhangú, fegyelmezhetetlen gyerekek viselkedése mögött épp úgy ott van a helytelen szülői magatartás, mint a kedvetlen, lehangolt vagy épp dacoló, mindent elutasító gyermek reakciói mögött.

Javaslat: Feküdjön le az ágyra, csukja be a szemét, és nézzen meg pár napot a közelmúltból, amikor nem volt elégedett a gyermekével, mintha filmet nézne. Elemezze az ő viselkedését, de figyelje meg a sajátját is. Milyennek látja Önmagát? Szimpatikus, ahogy viselkedik? Látja, hogy miért reagál a gyerek úgy, ahogy reagál? Ezek a filmek sokszor nagyon tanulságosak.