A televíziótól uralt világunkban gyakran tétovák vagyunk a tekintetben, miről lehetne egy 4–6 éves korú kisgyermekkel beszélgetni. Felnőttként nem mindig vagyunk tájékozottak abban a mese- és fantáziavilágban, amiben a mai kicsik élnek. 
Még szülőként is előfordulhat, hogy nem jut eszünkbe olyan téma, amiről beszélgetni lehetne. Ilyenkor két lehetőségünk van. Vagy mi érdeklődünk az ő világa iránt, vagy megpróbáljuk felkelteni az érdeklődését a valóság, a környezet iránt. Az előbbi részünkről őszinte érdeklődést kíván: „Mi most a kedvenc meséd? Kik szerepelnek benne? Ki a jó és ki a rossz ebben a mesében? Elmesélnél nekem belőle egy részletet?” És a többi kérdésünk már adódik abból, amit a gyermek elmesél.
Ha mi szeretnénk vele valamiről beszélgetni, akkor is jó, ha kérdések feltevésével tesszük. A kérdés ugyanis sokkal jobban felkelti az érdeklődést, mint a kijelentő mondat. „Tudod, milyen érdekes dolgot olvastam ma? Megtudtam, hogy a kígyók a nyelvükkel szagolnak. Te láttál már élő kígyót?” (Feltehetjük a kérdést akkor is, ha tudjuk, hogy látott már ő kígyót.)  Miután megbeszéltük a dolgot, még jó pár információt megoszthatunk csemeténkkel. „Tudtad, hogy a kígyók is tojásokból kelnek ki úgy, mint a madarak? Csak a kígyótojásnak nem olyan kemény a héja.” Stb. Amikor pedig lehetőségünk adódik, kérjük a gyermeket, mesélje el, amit a kígyókról tud. A közlés ugyanis ismétlésre, összegzésre készteti az agyat, ami pedig hosszabban tartó, mélyebb ismeretrögzítést eredményez.
Általános probléma, hogy az érzelmeinkről nehezen beszélünk. Ahhoz, hogy egy kisgyermek viselkedését, esetleges rosszaságait megértsük, érdemes tudnunk, milyen érzések kava­rognak benne. Előfordulhat, hogy nyomasztja valami, fél valamitől. A kicsiknek elegendő a felnőttek által elejtett mondat, és ők napokig aggódnak rajta. 
Nem minden kisgyerek tudja megfogalmazni az érzelmeit. Ha olyan érzésünk van, hogy dolgozik benne valamilyen érzelem, kérdésekkel segítsük őt. „Úgy látom kicsit szomorú vagy ma. Bánt valami?” A gyerekek néha számunkra lényegtelennek tűnő dologról beszélhetnek. Fontos azonban, hogy ne bagatellizáljuk el az ő problémáját, hanem legyünk megértőek, és esetleg adjunk megnyugvást hozó, feloldó ötletet, tanácsot.
Időnként az sem árt, ha beszélgetünk a gyer­mekkel saját magáról, arról, hogy ő milyen. A gyerekekkel kapcsolatban gyakran esünk abba a hibába, hogy mi minősítjük, értékeljük őket ahelyett, hogy azt is megengednénk, hogy ők beszéljenek saját magukról. Az egészséges önkép, illetve az egyéni fejlődés szempontjából nagyon hasznos, ha időnként a gyermeket saját magáról beszéltetjük. Ilyenkor előkerülhetnek olyan esetek, amiről addig nem nagyon beszéltünk, de a viselkedése kifogásolható vagy éppen dicséretes volt.