„Az anyósom folyton azt szajkózza, foglalkozzak többet a gyerekkel. Nem értem mit akar, amikor egész nap a gyerekkel vagyok, másról sem szól az életem, mint etetem, itatom, pakolok utána, sétáltatom, fürdetem. Már kezd nagyon elegem lenni az egészből, ráadásul a gyerek is egész nap nyafog, nyűgösködik.”
Melinda írta e sorokat, aki már nagyon kiborult attól, hogy a környezete, különösen az anyósa elégedetlen a gyermeknevelésével, mert a kétéves Milán egyre több galibát okoz.
Melinda nem érti, mit tudna jobban csinálni, többet tenni, hiszen minden idejét a kisfiával tölti.
Sok anyuka jár ugyanebben a cipőben nem csak a kétévesekkel, a kisebbekkel és a nagyobbakkal is. Mit csinálnak rosszul, illetve mit nem csinálnak jól?

A gyerekeknek, már a párhónaposaknak is, szükségük van a nap folyamán olyan jellegű tevékenységre, amikor figyelniük, gondolkodniuk, reagálniuk kell a szülő által közvetített tevékenységre. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezt tanulásnak. Ha kisebbeknél (6-12 hónaposaknál) naponta 5-10 perc, nagyobbaknál 10-30 perc telik el irányított tevékenységgel, a gyermek idegrendszere sok mindenben változik. A képnézegetéssel, a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel, közös építéssel, kérdésfeltevéssel, mondókatanulással, munkafüzeti feladatok megoldásával töltött idő – tanuló idő – a gyermek számára rengeteg tudást, tapasztalatot eredményez. Ám ezeknek a közös tevékenykedéssel töltött perceknek nem csak ez a hozadéka, hanem az is, hogy a gyermek megtapasztalja a szeretetközlés egyik eszközét, a kizárólagos szülői figyelmet. Ez a „minőségi idő” közvetíti számára a FONTOS VAGY NEKEM, SZERETLEK TÉGED érzését. Ez az egyszerű dolog elég ahhoz, hogy a gyermek nyugodtabban viselkedjen, kevesebbet szertelenkedjen, könnyebb legyen vele az élet.
Melindának tehát nem kell mást tennie, mint délelőttre és délutánra is ki kell találnia olyan tevékenységet, amikor nem csupán a gyermek mellett, hanem a gyermekkel van, irányítottan foglalkoztatja őt. Pár hét múlva az anyósa is észre fogja venni a változást. 
Deákné B. Katalin