Szépíthetjük a dolgokat akárhogyan, a mai generáció egyik nagy hibája az önállótlanság. Természetesen nem minden területen van így, mert a saját érdekeiket képviselni önállóan is tudják, de azért annak, hogy sokan harminc évesen még a szüleikkel laknak, nem mindig a pénzhiány az oka. 
Nézhetjük bármely korosztályt – az ovistól az egyetemistáig – mindenhol megtaláljuk azokat a pontokat, amik arra engednek következtetni, hogy a fiatalok azt is másoktól várják, amit már önmaguk is képesek lennének megtenni. Amíg a nagycsoportosnak az anyukája töröli meg az orrát, köti be a cipőjét, az iskolásnak az édesanyja ellenőrzi a felszerelését és a középiskolásnak a mama veszi a bérletet, addig bizony igaz, hogy a gyerek önállósága nem az életkorában elvártak szerint alakult. Mindez nagyban összefügg azzal a liberális gyerekkultusszal, ami az elmúlt évtizedekben társadalmi szinten kúszott be a gyermeknevelésbe. A túlzott féltés, a nagy engedékenység és megkímélés, a széltől is óvás oda vezetett, hogy már több generációt érint ez a probléma. A hibát először a most ötven év körüli szülők követték el, akik arra törekedtek, hogy a gyerekeiknek könnyebb, boldogabb élete legyen, mint amilyen nekik volt. Nos, ez nem biztos, hogy maradéktalanul sikerült, viszont megfosztották a fiatalokat egy komoly dologtól, attól, hogy tisztában legyenek azzal, milyen sok mindenre képesek. 
Az önállótlanság nagyon sok területre kihat, még a párkapcsolatok is megsínylik, hiszen gyakran mindkét fél azt várná, hogy a másik az ő kényelmét szolgálja. S ha ez elmarad, mert a másik fél is épp erre vágyik, hamar megteremtődnek az első konfliktusok.
Mi ebből a tanulság a mai szülő számára? Nos, a mostani kis óvodások nevelését lehet helyes mederbe terelni. Ez azt jelenti, hogy aminek az elvégzésére képesek, azzal meg kell bízni őket. Így épül bennük egészséges önbizalom, hinni fognak önmagukban, és képesek lesznek erőfeszítéseket tenni, mert tudják, az emberi teljesítő képesség, ha nem is határtalan, de nagyon sok mindenre képes.