A felnőttek többsége imádja a rendet. Vannak azonban családok, ahol jóval engedékenyebb rendszabályok uralkodnak. Régen a rend a legfontosabb nevelési célok közé tartozott, miközben a mai szülők sokkal fontosabbnak tartják az önállóságot és a kreativitást. De hogy valójában mi a rend és milyen mértékben van rá szükség, azt minden családnak magának kell eldöntenie.

A reménytelen összevisszaság és a már-már nyomasztó rend között azért többféle fokozat létezik. A gyerekeknek mindenesetre saját elképzelésük van róla, és elvégre nekik kell jól érezniük magukat a szobájukban! A csemetéknek szükségük van némi káoszra ahhoz, hogy új ötleteik legyenek és fejlesszék a kreativitásukat. A fiúknál is és a lányoknál is vannak dolgok, amik rendetlenséget generálnak. Ilyen a fiúknál a barkácsolás, a lányoknál az öltözködés. Néha azért nyugodtan hunyjunk szemet a rendetlenség láttán! „Ne légy már olyan rendetlen! Ne koszold össze magad! Légy figyelmes!” Ezek a figyelmeztetések csak elbizonytalanítják a gyerekeket, ráadásul blokkolják a természetes tettvágyukat. Játék közben el kell felejteni a teret és az időt – anélkül, hogy a felnőttek tisztaságmániájára koncentrálnának. A sok kitartással és koncentrációval játszó gyerekek remekül felkészülnek az iskolára és a későbbi munkahelyre. 

Hagyjuk, hadd tapasztalja meg gyermekünk, hogy milyen is az, amikor egyetlen lépést sem tud megtenni a szobájában a nagy rendetlenségtől. Hamar rá fog jönni: a zűrzavarban, káoszban nem lehet jól játszani! Nincs elég hely az építkezéshez, a barátok pedig végképp nem férnek be.

 

A rendrakás felvidít! A pszichológusok úgy vélik, hogy a rendrakás jót tesz a léleknek. A szakemberek szerint éppen a káosz hangolja le az embert, mert folyton emlékeztet az elintézetlen feladatokra. A legtöbb ember teljesen kimerül a sok felhalmozott munka láttán. Most már csak az a kérdés, meddig bírják a csemeték. Rendrakás ügyében nem árt először a saját portánk előtt söprögetni. A rendetlenség általában úgy jön létre, hogy a tárgyak nem kerülnek vissza a helyükre használat után. Ez velünk is gyakran előfordul. Az teljesen változó, hogy egyesek mikor érzik jól magukat. Ha valaki szanaszéjjel hagyja a cuccait a lakásban, az ne várjon csillogó-villogó szobát a gyerekeitől. Előbb tegyünk rendet mi magunk, és csak azután foglalkozzunk a gyerekszobával!

 

 

A kisebb gyerekeknek útmutatásra és segítségre van szükségük. Ha mi magunk is rosszkedvűek vagyunk, könnyen a gyerekeinkre ragadhat a kedvetlenségünk. Csemetéink is sokkal lelkesebbek, ha azt látják, hogy az anyuka és az apuka is buzgón beleveti magát a munkába. Ha már kiskorban beleépítjük a mindennapokba a rendrakási akciókat, akkor sokkal könnyebb dolgunk lesz. Legkésőbb öt éves kortól remekül fog működni. A gyerekek sokkal magabiztosabbak lesznek már attól is, ha önállóan szedik le az asztalt vagy rendezik az ágyukat. Nem beszélve arról, mennyi terhet vesznek le ezzel a szülők válláról. 

 

Talált tárgyak osztálya: Nyissunk talált tárgyak gyűjteményét a négy fal között! Ehhez csupán egy olyan ládára van szükség, amelybe beledobálhatjuk a lakásban szanaszéjjel heverő gazdátlan holmikat. A láda maradjon zárva, és csak hetente egyszer ürítsük ki. Ez azért előnyös, mert így a hanyag személyek nem találják meg olyan könnyen a cuccaikat. A talált tárgyak gyűjteménye arra ösztönzi a családtagokat, hogy többé-kevésbé rendben tartsák a holmijukat.

 

A rendrakásnak nem kell feltétlenül stresszel járnia! Fontos, hogy elegendő időt hagyjunk magunknak. Ha gyermekünk a barátaival együtt játszott, akkor vonjuk be őket is a pakolásba. Apró trükkökkel sokkal könnyebbé válik a dolog, sőt még szórakoztató is lehet. 

  - A különböző ládák és dobozok helyet és rendet varázsolnak.

  - A gyermek korához illően jelöljük meg ezeket betűkkel, illetve jelekkel vagy szortírozzuk színek szerint. 

  - Az apró dolgokat gyűjtsük egy nagy ládába!

  - Zene mellett könnyebben megy a pakolás! Vidám ütemre máris élvezetesebb a munka. Secperc alatt elterelhetjük a figyelmet a pakolásról, ha a tervezett születésnapról vagy állatkerti látogatásról kezdünk el beszélni. 

 

Gyerekbarát bútorok: A polcokat a gyermek szemmagasságába rögzítsük! Ha túl magasra kerülnek, akkor csemeténk nem tud önállóan rendet rakni. Ez ugyanúgy vonatkozik a ruhásszekrényre is. 

 

Rendszeresen szortírozzuk ki a régi és tönkrement játékokat!

A játékokat cserélgessük, a használaton kívülieket raktározzuk a pincében. Nyáron oda tehetjük az átmenetileg felesleges tárgyakat is, mint például a szánkót és a karácsonyi barkácskönyvet. 

 

Jelöljük ki a feladatokat: egyik gyerek pakolja össze a pihenősarkot, a másik a játszósarkot. A kisebbiknek ajánljuk fel: én letisztítom az asztalodat, ha te beleteszed az építőkockákat a piros ládába. 

 

A folyamatos elégedetlenkedés idegesít és tompít, ráadásul semmit sem lehet vele elérni. A gyerekek legkésőbb a harmadik alkalom után már nem figyelnek, és kényelmesen hátradőlnek, miközben az ingerült szülők végül besokallnak és összepakolnak. Eredmény: a gyerekek azt tanulják meg, hogy a rendetlenség magától is megoldódik!

 

A megbeszélések és a szabályok szükségszerűek, de ne legyünk túlzottan merevek. Mutassuk meg gyermekünknek, hogyan pakolhat össze a legegyszerűbben, és hagyjunk teret a változtatásokhoz.

Rendszeresen tegyünk rendet: káosz csak akkor képződik, ha túl sok időt hagyunk a két akció között. 

Az idősebb gyerekek is értékelik a dicséretet!

 

Ezért fontos, hogy mindig időben jelentsük be a fix időpontokat, mint például a vacsorát. A legjobb, ha 15 perccel előbb figyelmeztetjük a csemeténket arra, hogy ideje rendet rakni. Iskola előtt álló gyerekek esetén nyugodtan számolhatunk egy félórával is, mivel nekik több időbe telik a játékok szortírozása. 

 

Életkortól is függ, hogy a gyerek hogyan képes egyedül rendet rakni. A kisebbeknek feltétlenül szükségük van segítségre, hiszen egyedül nem képesek megbirkózni a feladattal. Ez általában megváltozik a negyedik életévtől. Ezután már a támogatásunk nélkül képesek rendet varázsolni a szobájukban. Fontos, hogy előtte közösen állítsuk fel a szabályokat: az autók a ládába, a plüssállatok a polcra kerüljenek. Siker esetén ne feledkezzünk meg a dicséretről! 

Tegyünk kivételt: a nehezen és sokáig épült torony hadd maradjon állva. Úgyis eltűnik majd, ha már unalmassá válik.

 

A kor előrehaladtával a szülők egyre nagyobb felelősséget hárítanak a gyerekekre. A gyerekszoba legkésőbb 14 éves kortól a csemeték saját birodalma! Ne avatkozzunk bele a szoba rendben tartásába. Ha szeretnénk mégis porszívózni vagy ablakot mosni, mindenképpen jelentsük be előre. 

 

A pubertáskorban sok gyerek elölről kezdi a már régen elfeledett konfliktusokat. Hatalmas vita kerekedhet például abból, ha megkérjük őket, hogy vegyék ki a részüket a takarításból. Kössünk kompromisszumokat: a szoba a fiatalkorú feladata, a lakás többi részében pedig a korábbi szabályok uralkodnak.

Ám a toleranciának és az önállóságnak is megvannak a maga határai. Ezek a határok akkor kerülhetnek veszélybe, ha semmibe veszik a higiéniai szabályokat vagy veszélybe kerül az egészség: ételmaradéknak, nedves ruhaneműnek és használt zsebkendőnek semmi keresnivalója a szobában!

 

Állítólag vannak olyan gyerekek (sőt fiúk), akik saját maguk mossák a ruháikat. Milyen szép, ha a mi gyerekünk is közéjük tartozik. A legtöbb édesanya azért vállalja a mosást és a vasalást, hogy csemetéje rendesen menjen iskolába. Állítsuk fel a következő szabályokat:

Amit gyermekünk nem hoz ki a szobából, azt ne is mossuk ki! Hiszen ideje megtanulni: ha a farmer nem kerül a szennyestartóba, akkor egy idő után a gyermeknek nem lesz tiszta nadrágja. Ha pedig nem járható az ágyhoz vezető út, akkor a kicsiknek sem jár több jó éjt mese.

 

A cikk részlet A SZUPERDADUS legsikeresebb nevelési tippjei c. könyvből. Az alábbi linkre kattintva még többet tudhat meg a könyvről: