Régóta jelennek meg kiadványok, képeskönyvek, amikben a gyereknek a klasszikus mesék rövidített változatát kínálják a kiadók. E könyvek általában gazdagon illusztráltak, így a képek nagyban növelik az eladhatóságot. Azok a szülők, akik valóban fel is olvassák e meséket és nem csupán nézegetésre kínálják gyermeküknek a könyvet, egész biztosan hiányérzettel mondják: „Itt a vége, fuss el véle!”

A rövidített mesék olvasása spórolás, de nem jó értelemben vett csökkentés. A szülő nem érezhet elégedettséget ilyenkor, csupán ennyit: „Jó, ezen a mesén is túl vagyunk, nem mondhatja senki, hogy nem olvastam a gyereknek.”

Úgy tűnhet, felgyorsult világunk szinte ki is követeli ezeket a megszabdalt meséket, hisz manapság már minden gyorsan történik. Mi a baj mégis ezekkel a történetekkel? Megpróbálom pontokba szedni, így könnyen átlátható lesz, hogy a spórolással nem nyerünk, sőt a gyermek szemszögéből nézve nagyon sokat veszítünk.

A rövidített meséket általában nem meseírók, a gyermekek nyelvezetét jól ismerő emberek írják, így sok olyan kifejezést használnak a tömörítés miatt, amit a gyerekek még nem ismernek. Ezáltal a történet nehezebben értelmezhető, kevésbé élvezhető.
Nem nehéz belátni, hogy a rövidített történet a szókincs fejlesztésben nem tudja betölteni azt a szerepet, amit betölthetne. Ha neves meseírónktól vagy fordítóinktól hallaná a gyermek a történetet, szókincse, fantáziája sokkal több dologgal gazdagodhatna.
A rövidített mesék az óvodás, kisiskolás korosztály számára oly fontos sorrendiség felismerését is hátráltatják, mivel lényeges részeket egyáltalán nem vagy csupán futólag kerülnek említésre. A sorrendiség megértése és megfelelő alkalmazása a tanulási folyamatok alapkövét képezi.
A kurtára fogott történetekben nincs lehetőség az érzelmek megélésére, így a mese alapfunkciója, az érzelmi élet gazdagítása igencsak sekélyessé válik.
A tömörítés miatt az egyes karakterek tulajdonságai nem rajzolódhatnak ki megfelelő mélységben, ezáltal az a megismerő funkció, ami az emberek jellembeli vonatkozásaira utal ugyancsak kevés lehetőséget kap az efféle írásokban.
A mesehallgatás a folyton izgő-mozgó gyerekek életében a relaxálás időszaka. A rövidke mesék nem szolgálják annak a nyugalomnak a megteremtődését, amire a gyerekeknek nagy szükségük lenne.
A pár mondattal felvázolt történetek azt sugallják a gyerekeknek, nem kell semmiben elmélyülni, hosszabb időt ráfordítani, mindig a gyors megoldások keresésére kell törekedni. Hogy ez az elültetett gondolat mennyire a gyakran sok időt és energiát igénylő tanulási folyamatok ellen dolgozik, azt úgy vélem, nem kell magyarázni.
Mindezeken túl a szülők hiába gondolják, hogy a rövid meséléssel megteremtették gyermekük lelki biztonságát, a kicsik nagyon jól érzik, hogy a szüleik ismét lecsippentettek a rájuk fordított időből.