Aki dolgozik, folyton rohan. A gyerekek nem hálásak a szüleik életviteléért. Az „azért dolgozunk, hogy nektek meg tudjunk adni mindent, amit szeretnétek”, számukra üres szólamok. Gyakran hisztivel, elégedetlenkedéssel, rosszalkodással tiltakoznak a szüleik életmódja ellen. Durcásak, nyafogósak, szomorúak vagy épp szertelenek, ha már elegük van abból, hogy folyton sürgetik vagy éppen lerázzák őket. Nehéz felismerni egy adott helyzetben, hogy mi rejtőzik a gyermek viselkedésének hátterében.
A tettei ugyanis teljesen másra utalnak, és úgy tűnik, azért csapkod és vitázik mindenért, mert épp szülőbosszantó hangulatában van. Amikor úgy érezzük, már mi magunk is és a gyermekünk is az „idegei végén” van, hagyjunk ott csapot-papot, és induljunk el egy 30 perces sétára. Közben, ha tehetjük, ejtsünk útba egy olyan útszakaszt, ahol fogócskázhatunk egy kicsit. A séta, a futkározás kioldja a feszült­séget mindkettőnkből, és két vidám ember fog belépni abba a házba, ahonnan nemrégiben egy feszült felnőtt és egy kibír­hatatlan gyerek távozott.
A szabad levegőn töltött idő, feltöltődés, nem pótolható semmilyen beltéri tevékenységgel. A friss levegő, még akkor is, ha fogcsikorgató hideg van, csodákat művel.