Minden szülőnek tisztában kell lennie azzal, hogy gyermeke személyiségének alakulására, tudatvilága formálására óriási mértékben hatással van. Elhárítja magáról a felelősséget az, aki folyton másra hivatkozik gyermeke hiányosságai miatt:

• Azért beszél csúnyán, mert az óvodában hallja ezeket a csúnya szavakat.
• Azért nem köszön, mert a nagyanyja nem szól rá, hogy köszönjön, amikor ő vigyáz rá.

Ezek azok a gyakori magyarázatok, amelyekkel a szülő szeretné elhárítani magáról a felelősséget. Mindenki számára egyértelmű kell, hogy legyen, hogy a gyermek nevelése (kivétel néhány speciális eset, pl. szülő tartós betegsége, beszámíthatatlansága) egyértelműen és kizárólag a szülő felelőssége. Ez szülő-nagyszülő vitája esetén is eldönti a dolgokat. Csak akkor felel a gyermeknevelésért más személy, ha a szülő képtelen rá, és a gyermeket gyámság alá kell helyezni. Vagyis, ha a gyerek csúnyán beszél, az a szülőt szégyeníti. A csúnya beszéd a szókincshiány és a kifejezőképesség hiányából fakad, a primitív gondolkodású, kevés szókincsű, illetve a feltűnőségre törekvő emberek sajátja. Remélhetőleg senki nem szeretné, ha gyermeke ebbe a kategóriába tartozna. Így a gyermeknek határozottan meg kell tiltani a hozzá nem illő csúnya szavak használatát, akár büntetés kilátásba helyezésével is (6 éves kor felett). Csak így várhatjuk, hogy majdan intelligens felnőtt válik belőle. 

Néhány olcsó mesekönyvből történő napi rendszerességű felolvasás is elegendő ahhoz, hogy a gyermek szókincsét gyarapítsák. A köszönés elmaradásáért sem az óvodát vagy a nagyszülőt kell hibáztatni. Való igaz, hogy a kisgyermekek találkozásnál nem észlelik még pontosan a szituációt, ráfeledkeznek a szembe jövő ismerősre, vagy elméláznak a mellettük elhaladó autó lámpáján. Nem baj, ha a kisebb gyermeket figyelmezteti a köszönésre, ez nem megszégyenítő számára, hanem a nevelés része. Ezt a lakásban ugyanis gyakorolni nem lehet, csakis akkor, ha ilyen szituációba kerülnek. Az óvodába kerülő gyerektől az óvónők is elvárják a köszönést, és tanítják is rá őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szülőnek ezután már nem kell felszínen tartania ezt a dolgot. A nagyobbacska, 4-5 éves gyermeknek egy-két alkalommal magyarázza el, hogy a köszönéssel megkülönböztetjük az ismerősöket az ismeretlenektől. Akit ismerünk, azt általában kedveljük és tiszteljük is, és tiszteletünk jeleként köszöntjük őt, amikor találkozunk. Ne engedje azt sem, hogy a gyermek tegezve köszöntse a felnőtteket, vagyis a Szia, nem megfelelő köszönési mód. A Csókolom, a Kezét csókolom a gyerekszájba illő köszönés. Elmagyarázhatja neki, hogy ez régről maradt ránk, a jelentése lehet, hogy kicsit furcsa, de az illem ezeket a köszönéseket kívánja meg. Ha a gyermek mégis elfelejt köszönni, kicsit szorítsa meg a kezét, vagy tegye a buksijára, vállára a kezét, hogy ezzel figyelmeztesse a köszönésre. És persze itt is igaz, hogy a leghatékonyabb nevelési módszer a példamutatás. Ha Ön köszönés nélkül elsomfordál az ismerősök mellett, illetve épp csak az orra alatt dörmög valamit, gyermeke sem lesz soha jó köszönő.

Deákné B. Katalin

Aki megérti a Tudatos Szülő Nevelés Módszer lényegét, az tisztán látja, hogy szülői közreműködés, határozottság és céltudatosság, befektetett idő és energia nélkül nem lehet sikeres a gyermeknevelés. Ennek megértéséhez segít a "Mire nevelitek a gyerekeiteket?" című könyvünk, amelyet az alábbi képre kattintva megtekinthet: