A szülő-gyermek kapcsolat meghatározó tényezői

A szülők szeretik a gyermeküket. Azt azonban, hogy hogyan alakul a szülő-­gyermek kapcsolat, mi jellemzi a szülők nevelői attitűdjét Bruno Bettelheim (1903-­1990) szerint több tényező is meghatározza.
Nézzünk ezek közül néhányat!
Első ilyen tényező a szülő saját élménye, amit gyerekként látott és tapasztalt a szülei mindennapi viselkedésében. Ezek a saját élmények képezik a szülői viselkedés legmélyebb gyökereit. Ezeknek az élményeknek modellképző erejük van. Ez azt jelenti, hogy a szülő tudattalanul továbbviheti azokat a szülői, nevelői viselkedésmintákat, ahogyan a szülei őt nevelték. A szülő-­gyerek kapcsolat másik fontos meghatározó tényezője a szülők házastársi viselkedésének a minősége. A házastársi kapcsolat harmóniája, illetve diszharmóniája meghatározza a családi légkör minőségét, amelyben a gyerek felnő. A konfliktus-orientált, konfliktusokkal terhelt családi légkör kihat a szülő ­gyerek kapcsolat minőségére is, zavart okozhat abban. Egy további tényező, amelyik kihat a szülő-­gyermek kapcsolat alakulására és meghatározza a szülő nevelői attitűdjét, az arra a kérdésre adott válasz, hogy miért született meg a gyerek? Ha a gyermek születése egy jól működő házastársi kapcsolat kiteljesedését jelenti, akkor a gyermeknek jó az érzelmi helyzete a családban, a szülő-­gyermek kapcsolat alakulása optimális. Probléma akkor adódhat, ha a gyermek születésétől valamilyen nehézség, probléma megoldását várják a szülők (ez sokszor tudattalanul zajló folyamat). 
Végezetül egy olyan tényezőt is szemügyre kell vennünk, amelyik tudatosan befolyásolja a szülő-­gyerek kapcsolat minőségét, a szülői nevelői attitűd alakulását. Ez pedig a szülők tudatos gyermeknevelési elképzelései. Ezekkel nincs semmi gond, ha ezek a nevelési elképzelések tudományosan helytállóak és a gyermek harmonikus személyiségfejlődését szolgálják. A legtöbb esetben azonban nem ez a helyzet. A szülők nevelési elképzelései sokszor megalapozatlan elméleteken, hétköznapi tapasztalatok ideologizálásán alapulnak, melyek jelentős károkat okozhatnak a gyermeki személyiség fejlődésében.

DR. MARGITICS FERENC PH.D.