A minap egy anyukával beszélgettem telefonon, egy játékunk felől érdeklődött. A háttérben hallottam, hogy a kisgyermek folyamatosan kiabál, sőt üvöltöz. Több helyen nem is hallottam az anyukát, mert a figyelmem arra terelődött, mit kiabál a kicsi. Sajnos nem értettem, de mondtam az anyukának, hogy megvárom, nyugodtan figyeljen oda a gyerekre, hallgassa meg, mit akar.
- Nem érdekes - mondta ő - mindig ezt csinálja, ha telefonálok. A nagymamájával sem tudok egy szót se váltani, mert Panka folyton visít.

Nem szoktam hírleveleimben napi történésekkel foglalkozni, de fontosnak tartom, hogy a gyerekeket nevelő, tudatos szülők átgondolják azt, amiről véleményt formálnak.

Egy anyuka kérdése ébresztette fel a gondolatot bennem, hogy foglalkozzunk egy kicsit a gyermekek ismeretbővítésének mikéntjével.

Sokan panaszkodnak arra, hogy drágák a könyvek, nem tudnak mindent megvásárolni, amit szeretnének. Régebben az emberek első útja a könyvtárakba vezetett, ha valamilyen könyvre volt szükségük. A könyvtárlátogatás 4 éves kortól, de akár előbb is, óriási élmény a gyermek számára. A havi egyszeri alkalommal kiválogatott, otthon átlapozott, elolvasott könyvek nagyszerű lehetőséget biztosítanak az ismeretbővítésre.

- Ó, csak egy kicsit megfázott - mondja a szülő az óvónőnek, miközben átnyújtja az orvos által felírt gyógyszert, hogy majd tízórai és ebéd után legyen szíves beadni a gyereknek. Ősszel és télen mindennapos ez a szituáció az óvodákban. Bár a közösség védelme érdekében beteg gyerek nem járhat óvodába, a békesség kedvéért és együttérzésből az óvónők nem küldik el a beteg gyereket. Sokféle, sajnálatosnál sajnálatosabb esetről tudnának mesélni az óvónők, amikor a hányós, hasmenéses, lázas gyereket bíztak a gondjaikra arra hivatkozva, hogy a szülő nem maradhat ki a munkából.