A gyermekek helytelen viselkedésének és hibás magatartásának oka manapság sokszor abban keresendő, hogy az őket nevelő felnőttek nem élnek a tekintélyükkel. Régebben épp ellenkező volt a helyzet, a gyerekeket azzal rontották el, hogy túl sok tiszteletet követeltek tőlük. A jó kapcsolaton alapuló, valódi tekintély érték, amiért bizony meg kell dolgozni. Csak az a felnőtt tud tekintélyt kivívni magának, aki tiszta és állandó értékrendet képvisel.

Napjainkban sok felnőtt bizonytalannak érzi magát, amikor a gyerekkel kell bánnia. Nem tudják, hogyan viselkedjenek. Sokszor megfi gyeltem a buszon, a bevásárlóközpontban vagy az ismerősöknél, mi történik akkor, ha a gyerekek akarnak valamit. A szülők körülbelül háromszor nemet mondanak, de negyedszerre, ha már elég idegesek, igent válaszolnak. A gyerekek számára ez úgy hangzik: „Hurrá, végre azt csinálhatok, amit akarok!” Ezt a hatalmi játékot önként nem adják fel. Ennek azonban súlyos következményei lehetnek. Az a kisgyerek, aki nem tanulja meg az utasítások betartását, annak az óvodában és az iskolában gondok lesznek a szociális magatartásával, és sokszor megbotránkoztatja majd a környezetét. A modern világ ingeráradata nagyok és kicsik számára egyaránt megnehezíti, hogy különbséget tegyenek lényeges és lényegtelen dolgok között. A mai gyerekeknél ennek következményeként általános nyugtalanság érzékelhető. A kisgyerekekre nagyon erős hatással van szüleik példája. Wolfgang Bergmann írt egy figyelemre méltó könyvet a tekintélyről. Ez a téma ma nagyon aktuális. A tekintély fogalmát hosszú ideig száműzték a nevelés területéről. Rosszul értelmezték, és kifogásolták a gyereknevelésben való használatát. A gyerekeknek azonban olyan szülőkre van szükségük, akik vezetik őket, akikben megbízhatnak, és akik iránt megfelelő tiszteletet tanúsíthatnak.
Íme egy idézet Bergmann könyvéből:

"A GYEREKEKNEK NEM TÖBB KORLÁTRA VAN SZÜKSÉGÜK, HANEM VEZETÉSRE, MEGBÍZHATÓSÁGRA ÉS SZERETETTELJES GONDOSKODÁSRA, RÖVIDEN SZÓLVA: TEKINTÉLYRE."

A tekintély egyben azt is jelenti, hogy a gyerekeknek világosan és egyértelműen meg kell mondani, hogy mit akarunk, mit várunk el tőlük. Enélkül nem egyértelműek az elvárásaink.
Íme egy példa: „Szeretném, ha most megmosnád a kezed, öt perc múlva ebédelünk.”
A világos szabályokra a gyerekek morgás nélkül reagálnak és megteszik.
(Helytelen: „Mehetsz kezet mosni” – ez csak lehetőség.) Nagy változások idejét éljük, minden átalakulóban van. Hagyományok tűnnek el, a nevelési modellek folyamatosan váltogatják egymást, és a jövőt egészen pontosan senki sem tudja elképzelni. Ez az űr nagy bizonytalanságot eredményez. Ezért ma mindennél fontosabb, hogy a gyerekek a családban otthon érezzék magukat, hogy a szülők tekintélyük segítségével irányítsák őket, megmutassák nekik a helyes utat. A cél, hogy olyan útravalót kapjanak, amelynek segítségével szociálisan érzékeny és önnevelésre is képes emberekké váljanak.

AZ EGYETLEN, AMIBEN A MAI GYEREKEK MÉG BÍZHATNAK, A SZÜLEIK ÉS A NEVELŐIK ÉRTÉKRENDJE.

Adjunk elég időt a gyerekeknek arra, hogy játsszanak! Erre nagy szükségük van az egészséges fejlődésükhöz. Ám legyen alkalmuk a közösen végzett értelmes munkára és az álmodozásra is. Szülőként állítsunk fel olyan családi rendszert és szabályokat, amelyek nekünk is és a gyerekeknek is segítenek megbirkózni a hétköznapi gondokkal!
A gyerekek számára így minden nap átláthatóvá válik.

A SZABÁLYOK PONTOS MEGFOGALMAZÁSA, A BIZTONSÁGÉRZET, A BIZALOM ÉS A SZERVEZETTSÉG MEGNYUGVÁST ADNAK A GYEREKEKNEK.

Vannak szabályok, amelyekről lehet tárgyalni, de vannak olyanok is, amik nem képezhetik vita tárgyát. Ilyenek például a közlekedési szabályok vagy az egészséggel és a veszélyes dolgokkal kapcsolatos intelmek:
- A gyerekek az autóban hátul ülnek a gyerekülésben, becsatolva!
- Nem eszünk mosatlan gyümölcsöt!
- Éles késsel a kezünkben nem szaladgálunk!