A "túlszeretett" gyermekek viselkedése

Szerencsére vannak családok, ahol a gyerek/gyerekek a legnagyobb nyugalomban, szeretetben nőnek. Kívülállóként figyelve a gyerekek magatartását mégis azt látjuk, hogy van a viselkedésükben valami, amit érdemes lenne korrigálni. Az ún. túlszeretett gyerekek viselkedése gyakran mozog azon a határon, ahol nem tudjuk eldönteni, hogy az már rosszalkodás vagy egyszerűen a gyermeki lét sajátossága. Azok a gyerekek, akik kitüntetett figyelmet kapnak a szüleiktől akár azért, mert kisebb korukban betegesek voltak vagy éppen hosszú évek próbálkozásai után születtek, sajátos viselkedést produkálnak. Az, hogy állandóan a figyelem középpontjában legyenek, az teljesen természetes a számukra. A szülőtől folyamatos visszajelzéseket várnak el, állandóan foglalkoztatják őket. Az ilyen gyerekek sokat beszélnek, mellettük a szülőnek alig marad ideje a saját gondolataival foglalkozni. Bár a szülő érzi ezt a terhet, könnyedén elnyomja magában, hiszen a túláradó szeretete mindent felülír. Elnéz a gyermekének bármit, s ha kívülálló hívja fel a figyelmét a gyermek helytelen viselkedésére, azonnal hárít: „Milyen legyen, hiszen gyerek?".
Sok szülő élete végéig nem ismeri fel, hogy a szeretete elnyomja a tisztánlátását, így felnőtt gyermekét is képes felmenteni minden olyan hiba, vétség alól, ami egyértelműen elítélendő. 
A legtöbbünk számára a szüleink azok, akiknek kritikájától a leginkább tartunk, legjobban szenvedünk. Akit a szülő minden helyzet alól felment valamiféle önigazoló érvvel (ő nem olyan, csak a barátai vitték bele), nem kap önmagáról reális képet. 
Látszik, hogy időnként érdemes megállni egy kicsit, és elgondolkodni azon, nem kellene-e a gyermekkel szemben bizonyos helyzetekben határozottabban fellépni, más viselkedést megkövetelni. Ehhez az kell, hogy a szülő két lépést hátra tudjon lépni, és úgy nézze meg a gyermeke viselkedését, mintha az egy másik, idegen gyerek lenne. Ha a viselkedés ebből a nézőpontból zavaró, akkor bizony mások is annak látják az ő gyermeke viselkedését. Érdemes elgondolkodni azon, miként lehetne a gyermeket az adott dologról leszoktatni, a viselkedésén változtatni. Mivel az ilyen szülő-gyermek kapcsolatban a szeretet ereje sok mindenre felhasználható, általában a gyermek gyorsan elfogadja a szülő kérését, és igyekszik az elvárásoknak megfelelően viselkedni.