Mostanában olyan rendezvényeken vettünk részt (Gyermeknap, gyerekrendezvények), ahol a gyerekek a szüleikkel kötetlen szabadidejüket töltötték. (Sokakkal volt szerencsém személyesen találkozni, akik ismerik és szeretik könyveimet, ezúton is köszönöm a kedves szavakat).
Néhány jeleneten megakadt a figyelmem.
Egy alkalommal odaszaladt egy kisfiú az asztalkákra kirakott újságunkhoz, és nekiállt a benne lévő feladatok kitöltésének. Nagyon lekötötte, magam is csodálkoztam rajta, mennyire belemélyedt. Egy darabig az apa fölé hajolt, nézte, mit csinál, de aztán elunta a várakozást. "Gyere, menjünk az ugráló várhoz!" Próbálta csábítani a gyereket. De a fiúcska tovább töltögette, rajzolta a feladatokat. Végül az apa elveszítette a türelmét, elrángatta a gyereket. A kisfiú elvihette az újságot, így valamelyest megnyugodott. Tanulságos a jelenet, mert ez olyan helyzet volt, ami csak a gyerekről szólt, mégis a szülői türelmetlenség volt a fejlődése akadálya, hiszen a kitartó figyelem elengedhetetlen feltétele a sikeres munkának.
Egy másik jelenetben a kislány egy bogarat próbált bottal a hátára fordítani, miközben a szüleivel sétált az egyik rendezvényen. "Gyere már!" nógatták a szülei. "De meg akarom számolni, hány lába van" - mondta a kislány. "Mennyi lenne? Hat" - vágta rá az apa. "Miért mondtad meg!" - sírta el magát a kislány, és duzzogva dobta el a botot.
Azt gondolom, a történethez nem kell magyarázat.

Deákné B. Katalin

Az alábbi linkre kattintva különböző tudományos játékainkat ismerheti meg, amelyek nemcsak Önhöz de a természethez is közelebb viszik a gyermekét/gyermekeit játékos formában:

http://www.tudatosszulo.hu/katalogus/fejleszto-jatekok/3-6-eves-korig/tudomanyos-jatekok