A tanulás a legizgalmasabb dolog a világon, és mint ilyen, játék is egyben, mely vonzó, rendkívül könnyed és ösztönző kell, hogy legyen. Nincs gyermek a földön, aki ebben ne értene egyet, és soha nem is lesz, hacsak mi felnőttek, nem hitetjük el vele az ellenkezőjét. 

  A legelső és legfontosabb szabály tehát, hogy mind a szülőnek, mind a gyermeknek vidáman kell hozzáállnia a tanuláshoz, úgy, mint valami remek játékhoz – elvégre is az  . Azok a pedagógusok és pszichológusok, akik azt hangoztatják, hogy nem szabad elvenni a gyerekek gyerekkorát azzal, hogy rákényszerítjük őket a tanulásra, nem a gyerekek tanulással kapcsolatos álláspontját képviselik, hanem a saját magukét.  Szülőként egy percre sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tanulás a világ legizgalmasabb játéka – és egyáltalán nem olyan, mint a kényszerű munka.  

• A tanulás jutalom, nem büntetés

• A tanulás öröm, nem kötelesség

• A tanulás kiváltság, nem megnyomorítás

Ezt a szülőnek észben kell tartania, és semmi olyat nem szabad tennie, amellyel lerombolná gyermeke természetes hozzáállását a tanuláshoz. Van egy szabály, amely garantáltan sikerhez vezet, és melyet nem szabad szem elől tévesztenünk. Így hangzik: Amennyiben a közös tanulás sem nekünk, sem gyermekünknek nem szerez örömet, hagyjuk abba! Ez esetben valamit rosszul csinálunk. Lazuljunk el, és élvezzük a dolgot! Elvégre is nincs ennél csodálatosabb játék a világon. Az, hogy a játék mellesleg rendkívül fontos változásokat hoz gyermekünk életébe, nem szabad, hogy „béklyóként” nehezedjen ránk. Semmi vesztenivalónk nincs; ez egy olyan játék, melyből csak győztesként kerülhet ki az ember. Gyermekünk tanáraként ügyeljünk arra, hogy eleget együnk, illetve
aludjunk, hogy mindig kipihentek legyünk, és jól érezzük magunkat. Amikor az ember feszült, az általában azért van, mert fáradt. Ilyenkor rendszertelenek a gondolataink, és nem teljesen értjük, miért is csináljuk, amit épp csinálunk. Ezek mindegyikére azonban könnyű megoldást találni – és kell is –, amennyiben megakadályoznak minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Gyermekünk érdekében kicsit tudatosabban oda kell figyelnünk saját magunk testi-­lelki épségére is. 

A tiszteletről és a bizalomról
A gyerekek bíznak bennünk, teljesen és feltétel nélkül. Fontos, hogy ezt a bizalmat mi is viszonozzuk. A kicsi érezni fogja, ha tiszteljük és bízunk benne, illetve abban, hogy mind a hozzáállása, mind a viselkedése, mind a cselekedetei helyesek. Egy gyerek a világon semmit sem akar annyira, mint tanulni. Adjuk hát meg neki a lehetőséget, hogy tanuljon, elvégre is kiérdemelte ezt a privilégiumot. Minden, amit tanítunk neki, az igazi kincs. A tudás nem pusztán értékes, hanem felbecsülhetetlen.

Egyszer egy anyuka a következő kérdéssel fordult hozzánk: „Adhatok egy puszit az én kicsikémnek, ha ügyesen megtanul valamit?” Magától értetődően egy édesanya annyit puszilgathatja gyermekét, amennyit csak akarja – minél többet, annál jobb. A kérdés mégis kicsit úgy hangzott, mintha az anyuka azt akarná kérdezni: „Az sem baj, ha tovább puszilgatom, miután már agyonpuszilgattam?” A tanítás is egyfajta puszi. Immár ismerjük még egy módját annak, hogyan mutathatjuk ki leginkább gyermekünk iránt érzett szeretetünket: azáltal, hogy tiszteljük őt. Gyermekünket csakis olyan lelkülettel szabad tanítanunk, melytől
olyan érzése támad, mintha folyvást puszilgatnánk vagy ölelgetnénk. A tanítás pedig pusztán egy része mindannak, amit csemeténkkel átélünk – onnantól kezdve, hogy reggel kinyitja a szemét, odáig, hogy este újra álomra szenderül. Csakis úgy szabad belevágnunk a programba, ha tökéletesen bízunk gyermekünk azon képességében, hogy mindent magába szív majd, amit csak tanítunk neki, és megfelelő hozzáállással számunkra is gyümölcsözőnek tűnik majd a munka. 

A cikk részlet a Hogyan sokszorozzuk meg gyermekünk intelligenciáját? című sikerkönyvből. A kisgyermekkori fejlesztésről bővebben ebben a könyvben olvashat. Bővebb információért kattintson a képre: