Egyre inkább kirajzolódni látszik, hogy összefüggés fedezhető fel a kisgyermekkori önálló játékra való képtelenség és a figyelemzavar között. Figyelemzavarról akkor beszélünk, ha a gyermek képtelen egy bizonyos dologra hosszabb ideig (annak elvégzéséig) koncentrálni, illetve figyelme könnyen elterelhető.
A probléma az iskolában csúcsosodik ki, ahol a figyelemzavar már másokat is súlyosan érint. Az ilyen gyerek amellett, hogy sok energiát igényel, sorozatos dorgálásban részesül.
A figyelemzavarral küzdő gyerekek élete nehéz, hisz a társaik körében sem népszerűek. Akinek idegrendszeri problémákból fakadó figyelemzavara van, speciális gondozást igényel. Sokan azonban csak súrolják a figyelemzavar kritériumainak határait. Köztük nagyon sokan azért váltak „figyelemzavarossá”, mert kisgyermekként nem szokták meg a nyugalmas, önálló játékot. Senki nem próbálta meg rávenni őket, hogy egy helyben ülve valamit létrehozzanak.
Az ilyen gyerek általában nem szívesen LEGÓ-zik, mert számára az apró alkatrészek összeillesztése nagy kihívás. Neki olyan építőjátékok valók, amelyekből aránylag gyorsan nagyméretű, látványos produktum hozható létre. Ha kellő szülői figyelmet és biztatást kap a nyugtalan gyermek, játékideje, koncentrációja egyre tovább tart, és ez sokat segít abban, hogy más tevékenységekre is hosszasabban fókuszáljon.