Amikor nagyszülőt említ valaki, mi felnőttek önkéntelenül az ősz hajú, kötényes, kissé telt alkatú, épp a konyhában tevékeny­kedő vagy a virágos kertet gyomláló nagyira gondolunk. A nagypapa pedig az állatokat eteti, esetleg permetez vagy gyümölcsöt szed.
Ám a mai gyerekeknek már egész más „nagyi” képe van, hiszen vannak nagyszülők, akik aktívan sportolnak, jól kezelik a számítógépet, kikapcsolódni, szórakozni járnak. 

Vajon hátrány a mai kor gyermekének, hogy nem a tyúkanyó típusú nagy­szülők veszik őt körül? 

Ahogy a világ változik, úgy változnak az emberek. Azzal, hogy a nyugdíjkorhatár egyre jobban kitolódik és az idősebb emberek is aktívak, a nagyszülői szerep is változik. A gyerekek számára nem az a fontos, hogy a nagyszülők mindig süteménnyel, befőttel és nádsíppal várják őket. A mai gyerek számára az az idilli nagyszülő, aki be tud kapcsolódni a játékába, akinek elmesélheti azt, ami a szívét nyomja. 
Vagyis, mindegy, hogy a nagyszülő modern és fitt vagy éppen egyszerűbb életet él, az unokának a nagyszülők otthona a melegség és a nyu­galom birodalma, ahol jó elnyújtózni az ágyon, és az asztalon nem a rendelt pizza, hanem gonddal elkészített friss étel gőzölög.
Gyakori, hogy a kis unokát nem érdekli az a történet, amit a mama vagy a papa a régmúlt időkről, a saját gyerekkoráról mesél, mert a mostani dolgokat sokkal izgalmasabbnak véli. Így előfordulhat, hogy a gyerek többet mesél, mint a nagyszülő, és ez sem baj. A gyermek számára az is nagyszerű dolog, ha valaki nyugalommal és figyelemmel végig hallgatja, akár kérdéseivel az érdeklődését bizonyítja. 
Ez vezethet oda, hogy a nagyszülő és az unoka között nem annyira generációs szakadék, sokkal inkább egy érdekes barátság alakul ki. Ez a kapcsolat a bizalomról, a megértésről, de ugyanakkor a tiszteletről és az összetartozásról szól.
Modern, a korral haladó nagyszülőnek lenni nem egyszerű feladat, hiszen folyamatosan megköveteli az információszerzést, a mai dolgok iránti érdeklődést. Azok a nagyszülők, akik csak legyintenek és azt mondják: „Ó kisfiam, én nem értek ezekhez a modern kütyükhöz, és már nem is akarom őket megismerni, kizárnak az unokával való beszélgetésből egy számukra nagyon értékes területet. És miért is ne tudná egy hatvanéves ember kezelni az okostelefont vagy éppen a számítógépet? 
A generációk közötti szakadék akkor is nagy, ha a nagyszülő halad a korral. Általános tapasztalat, hogy a gyerekek is szívesen tanítják a felnőtteket, ha azok őszintén érdeklődnek az iránt, amit ők jobban tudnak, legyen az egy játék vagy éppen egy modern szerkentyű. Így a szokásos „bezzeg az én időmben” helyett komoly, építő jellegű beszélgetések alakulhatnak ki unoka és nagyszülő között.
Természetesen vannak nagyszülők, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy a mai vérkeringésbe bekapcsolódva haladjanak a technikai vívmányok területén. Ők a szeretetükkel, a kedvességükkel, a figyelmességükkel tudják a legtöbbet adni az unokájuknak. Sajnos sok olyan nagyszülő van, aki sem az egyik, sem a másik területen nem tud eleget nyújtani az unokának. Ők általában pénzzel próbálják kompenzálni a hiányosságukat. Nagy baj ez, mert a gyerekek a pénznek, a tárgyi dolgoknak csak pillanatnyilag örülnek. Sokkal tovább tart az az emlék, ami a nagyival együtt eltöltött közös programról szól. Lehet az kukoricamor­zsolás vagy szalonnasütés, ha jó a hangulat és nyugalom veszi körül az embert, az emlék maradandó lesz.

Lehet a nagyszülő bármilyen típusú, a szerep, amit az élet ráoszt a feltétel nélküli szeretet közvetítése, annak megélésének biztosítása. Ha ez sikerül, örökre beköltözik az unoka szívébe.