Mióta ismét van kutyám, olyan emberekkel is kapcsolatba kerülök, akikkel egyébként nem lenne alkalmam beszélgetni.
Az emberekhez őszinte érdeklődéssel és szeretettel forduló izgága ebem gondoskodik arról, hogy nemre, korra való tekintet nélkül lehetőségem legyen pár szót váltani ismeretlenekkel. 
Néhány hónapos statisztikámból egyértelműen kimutatható, hogy az idős hölgyek, és bármily meglepő, a 20–30 év közötti fiatalemberek azok, akik a tündéri módon pofátlan kiskutyám kö­zeledését elfogadják. Míg a néniket jobbára a saját kutyás tapasztalataikról faggatom, addig a fiatalem­berektől az elfoglaltságuk, munkájuk, iskoláik felől érdeklődöm.
Olyan fiatalemberekkel volt szerencsém összefutni, akik a legkevésbbé sem mondhatók átlagosnak. Az egyik emlékezetes találkozáson a kis fekete jószágom egy olyan fiút szemelt ki, akivel, ha spontán futok össze, biztos súrolom a vállammal a házfalat, annyira kitértem volna előle. A lábikrájától a nyakáig tetovált fiú fülében akkora „nyújtókarika” volt, hogy tökéletesen láttam rajta keresztül a közeledő autót. Nos, a fiúról megtudtam, hogy raktárosként dolgozik egy cégnél, ahol vállalták a targoncás képzése költségeit, mert szeretnék, ha ott maradna, és más munkakört is be tudna tölteni. Miközben szemrebbenés nélkül tűrte a kutyusom tűhegyes fogainak harapását, sok más dologról is esett még szó. Beszélgetés közben olyan természetessé vált, hogy ilyen a külseje, hogy minden fenntartásom elillant. Miután elváltunk, azon gondolkodtam, mitől tett rám ilyen jó benyomást, mert hogy a külsejével nem, az biztos. Nos, nem kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, kifogástalan modora volt ennek a fiatalembernek. Ahogy köszönt és megszólított, ahogy a kutyához beszélt, amilyen szavakat használt (egyetlen trágár szó nem hagyta el a száját), ahogy elköszönt, mind bizonyította, hogy a külleme bizony nem tükrözi a modorát. 
Egy másik fiatalemberrel a parkban ismertetett össze a kis fekete rosszaság. Elég volt egy pillanatra félrenéznem, már a telefonját nézegető fiú előtt tette vette magát a kutyusom, bízva benne, hogy egy kis simogatást kap az ugrándozásáért cserébe. E fiatalemberről is kiderült, hogy nincs oka panaszra a sikereit illetően, mert az egyetem elvégzése után szinte azonnal talált munkát egy külföldi érdekeltségű cégnél, ahol komoly beosztást szánnak neki. A vele való beszélgetés során is végig az volt a benyomásom, hogy nagyon kellemes modorú fiatalember, aki ugyanakkor határozott és céltudatos. 
A két eset nem sokkal egymás után történt. Elindította a gondolataimat abba az irányba, mennyire sikeresek azok a volt tanítványaim, akiknek viselkedése kellemes, és mi van azokkal, akik nagyhangúak, flegmák, lekezelők másokkal. Nos, arra jutottam, hogy bizony nagyon nagy arányban sikeresebbek a jó modorú fiatalok az arrogáns, modortalan társaikhoz képest. Legyen az illető fiú vagy lány, valahol az élet meg akarja tanítani a neveletlent a helyes viselkedésre. Ez viszont gyakran komoly veszteségekkel és sok keserűséggel jár. Jól látszik mindez a munkahelyi leépítéseknél, amikor a szubjektivitás nagy szerepet játszik.
Nos, ha Ön jó modort ad a gyermekének ajándékba úgy, hogy tiszteletteljes viselkedésre szoktatja, hogy megtanítja neki a kulturált kommunikációt, egyenes embernek neveli, nem kell tartania attól, hogy nem találja a helyét felnőtt korában. A jó modorú embereket azok a közösségek keresik és fogadják be, ahol hasonló gondolkodású emberek, hasonló morált képviselnek. Jó modorral a tarsolyában gyermeke meg fogja találni azokat a helyeket az életben, amik előre viszik, és ahol ő is jól érzi magát.