Egy rövid visszaesés után ismét kezd erőre kapni a „Semmiből ne csinálj problémát!” gyermeknevelési koncepció. Már eddig is óriási problémákat okozott az, hogy a szülőkkel több neves pszichológus, szakember próbálja elhitetni, hogy a gyerek afféle dudva, ami felnő szellemi törődés nélkül is. Szerintük a lényeg: „Hagyd, hogy gyerek legyen, ne korlátozd, ne nyaggasd, ne akarj tőle semmi olyat, amit ő nem akar!”
A nevelési tanácsadók dugig vannak olyan gyerekekkel, akikkel valójában nincs semmi baj, csupán a „hanyag” nevelés eredményeként öntörvényűek, kezelhetetlenek, nem képesek szocializálódni és képtelenek utasításokat ellenállás nélkül végrehajtani. A háttérben a legtöbbször nem idegrendszeri probléma, hanem rossz szülői attitűd áll.
„A négyéves gyerekem nem szeret rajzolni.” - kér tanácsot egy szülő neves pszichológusunktól. A válasz lényege: ez nem probléma, hiszen ki ebben, ki abban jó. És egyébként is, miért kellene rajzolni egy óvodásnak. Kontúrvonalak között színezni pedig abszolút felesleges – véli a szakember. Szabadon alkotni, firkálni – az való a gyereknek – fejti ki véleményét. Igen, ez is való, de nem elegendő.
Nem kell hozzá komoly képzettség, hogy belássuk, milyen tévútra vezeti a szakvélemény a szülőt. A gyerekek szem-kéz koordinációjának lényeges fejlődési állomása a valóság és a képzelet rajzokban való kivetítése. A színezés egyfajta fegyelmet, pontosságot követelő tevékenység, amire akkor is szükség van, ha nem lesz valaki precíziós műszerész. Arról nem is beszélve, hogy a színezés idegrendszer nyugtató hatású, kikapcsoló tevékenység, amire nem kell nagyobb példa, minthogy már készülnek felnőtteknek is színezők a feszültség levezetésére, a stressz oldására, a relaxálásra. Jól látszik, hogy a szakember több ponton is helytelen irányba viszi a szülőt.
Az lenne a megoldás, hogy a rajzolni nem szerető gyereket erőnek erejével kényszerítsük a papír és a ceruza mellé? Szó sincs erről. De apró, játékos lehetőségekkel közelebb hozhatjuk hozzá e tevékenységet, ugyanis vannak esetek, amikor az elutasítás oka csak annyi, hogy egy rajz, amiről ő úgy gondolta, szuper lett, nem kapott elég figyelmet.
Ha a szülő annyit kér csupán a gyerektől, hogy „írja le” a bevásárló listát számára, és rajzoljon öt almát, egy kenyere, három kiflit egy szappant, egy rúd felvágottat, máris tett azért, hogy a gyermeke ne kerülje a papírt és a ceruzát.
Deákné B. Katalin