A gyermekek helytelen viselkedésének és hibás magatartásának oka manapság sokszor abban keresendő, hogy az őket nevelő felnőttek nem élnek a tekintélyükkel. Régebben épp ellenkező volt a helyzet, a gyerekeket azzal rontották el, hogy túl sok tiszteletet követeltek tőlük. A jó kapcsolaton alapuló, valódi tekintély érték, amiért bizony meg kell dolgozni. Csak az a felnőtt tud tekintélyt kivívni magának, aki tiszta és állandó értékrendet képvisel.

"Általában, ha valami nem sikerül, már az első vagy második próbálkozás után csapkodás, tombolás kíséretében feladja. Továbbá gyermekem utál rajzolni, és nem is tud. Mit tegyek, hogy ezeken a területeken javulást érjünk el?"
Krisztina

Az utóbbi időben egyre elkötelezettebb híve vagyok a beszédértés fejlesztésének. Nem mintha eddig nem tartottam volna fontosnak, de egyre inkább úgy érzem: minden tanulási nehézség hátterében ez a probléma (vagy ez is) áll. Gyakran előfordul ugyanis, hogy azért bohóckodik a gyermek a tanítási órán, mert fogalma sincs arról, mit kellene csinálnia, nem érti, mit mond a pedagógus. Eleinte még próbálkozik (oldalra les, nyújtogatja a nyakát, hátha lát valamit a körülötte lévők munkájából), de általában nem sikerül semmit „kiderítenie”.

Mikor végre elérkezik a várva várt szabadság, sokan olyannyira beletemetkeznek a házimunkába, hogy mikor letelik, úgy érzik, jó lesz visszamenni a munkahelyükre, mert otthon soha nem fogy el a tennivaló.
József Attila sorai is eszembe jutottak erről a témáról:
"Ő csak ment, teregetett némán,
nem figyelt, nem is nézett énrám."
E sorok nem mások, mint a költő panaszszavai, amiért az anyja a házimunkával törődött, ahelyett, hogy egy kicsit vele foglalkozott volna.

Mostanában olyan rendezvényeken vettünk részt (Gyermeknap, gyerekrendezvények), ahol a gyerekek a szüleikkel kötetlen szabadidejüket töltötték. (Sokakkal volt szerencsém személyesen találkozni, akik ismerik és szeretik könyveimet, ezúton is köszönöm a kedves szavakat).
Néhány jeleneten megakadt a figyelmem.

Régóta megfigyelték már, hogy a kicsi babák nyugtalanná válnak, ha gondozóik kapkodó, gyors mozdulatokkal végzik a dolgukat az ellátásuk közben. Zaklatottá válnak, az érzékenyebbek még a táplálékot is kihányják, ha túl erős hangok veszik körül, illetve, ha a gondozó durvábban bánik vele.
Ez a viselkedés, a nagyobbaknál is megfigyelhető. Nemegyszer azért problémás: dacos, nyávogós, idegesítő, túlmozgásos, idétlen, indokolatlanul jókedvű, vihogó vagy éppen nagyonis visszahúzódó a gyermek viselkedése, mert ha nem is tudja, érzi az otthonában a feszültséget.

Amikor a kicsik fejlesztéséről beszélünk, mindig valamilyen részképesség előmozdítására törekszünk. A részképességek az agy más-más területeihez kötődnek, előmozdításuk tehát egy-egy agyterület stimulálását jelenti. Egy kisgyermek minél többféle feladattal találkozik, amelyek megoldásához különböző részképességek szükségesek, annál nagyobb jártasságot szereznek a gyakorlások, ismétlések során, az egyes területeken.

Bármilyen korú is legyen a gyermekünk, nem egyszerű vele a nyaralás megszervezése.
Nézzük, mire kell figyelni a különböző korú gyermekeknél:

0-1 éves korig a baba a nyaralásból szinte semmit nem észlel. Számára a nyugalom a legfontosabb.

Az 1-3 éves korú gyermek már észleli a környezetváltozást, de még csak a maga mikrovilágában tájékozódik, pancsol a vízben, szívesen lapátol a homokozóban. Mindenképp pihenős nyaralást tervezzünk, ne cipeljük folyton, mert ettől kimerültté válik. Ha mi magunk kirándulni szeretnénk, vigyünk a nyaralásra segítséget, aki vigyáz rá.

A kisgyermekkortól az első osztályos korig a gyermekekben kialakul az érzék a valódi és a hamis felismerésére.
A hazugságoknak és füllentéseknek a legkülönbözőbb okai lehetnek.
Két- és négyéves kor között a legtöbb gyerekben erős képzelőerő alakul ki. Ebben a korban nehezükre esik elválasztani egymástól a valóságot és a fantáziát.
"A szobámban egy hatalmas, aranyszínű oroszlán lakik, és csak velem áll szóba."

Kétségtelen, napjainkban előnyt élveznek azok, akik jó kifejezőképességgel rendelkeznek. Egyre több az olyan munka, ahol a szó meggyőző erejére van szükség ahhoz, hogy valaki az adott területen boldoguljon. Érdemes tehát a gyerekek beszéd- és szókincsfejlesztésével is foglalkozni.